Leírás: Az underground kiadó pályázatára írtam, ahol ugyan nem értem el semmilyen eredményt, ennek ellenére szerintem annyira nem lett rossz ez a kis iromány. A feladat az volt, hogy az utolsó mondat legyen a következő: "És akkor megszólalt a csengő."

Nem, nem, nem és nem! Lehetetlen, hogy mindez velem történjen meg, hiszen mostanság tényleg nagyon odafigyelek a dolgaimra.
Most pedig hiába kutattam át legalább ötször mindent, sehol sem találom. Az meg teljes mértékig lehetetlen, hogy otthon hagytam volna, hiszen emlékszem rá, beraktam a táskámba tegnap este. Már csak remélni tudtam, hogy a történelemtanár nem fogja tőlem kérni a beadandó esszét.
Miután ötödszörre néztem át a hátizsákom minden egyes részét, úgy döntöttem, felesleges kutatás helyett inkább a tanárra figyelek. Balszerencsémre pont ezt a mondatot hallottam meg:
- A felelő felolvassa az esszéjét, majd elmondja a tényanyagot.
Ezek a szavak villámcsapásként érték el az elmémet, és az arcom olyan fehér lett, akár a termünk fala. A tanárnő elkezdte a naplót lapozgatni, mire többen lehajtották a fejüket és lesütötték szemeiket – én is így tettem. A percek óráknak tűntek, miközben a töri tanár csak lapozgatott és lapozgatott. Mély lélegzetet vettem, ránéztem a tanárnőre, majd elbújtam a pad alá – ez nagyon rossz ötlet volt.
- Kiss Mercédesz, kérem, hogy jöjjön ki és hozza az esszéjét!
A plafonra emeltem a tekintetem és összefontam magam előtt a kezeimet, mintha imádkoznék (szerencsére ebből a tanárnő semmit nem vett észre). Aztán lassan hátratoltam a széket a lábaimmal, így felkelve a helyemről. A szívem ezerrel kezdett verni és éreztem, ahogy az adrenalin szétárad a vérereimben. Nyeltem egyet, majd bizonytalan, lassú léptekkel kisétáltam.
- Rosszul van? – kérdezte tőlem.
- Nem – feleltem, a cipőmet nézve.
- Akkor? Esszéje?
Hirtelen nem jutott eszembe semmilyen kifogás (pedig arról vagyok híres, hogy minden helyzetben elő tudok állni magyarázattal), így az osztálytársaimra néztem, teljesen kétségbeesve, mintha tőlük várnám a segítséget -, és talán így is volt. Tudtam, senki nem fog megmenteni, így vettem egy nagy levegőt. Bele akartam kezdeni a magyarázkodásba, és akkor megszólalt a csengő.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés