„Egy viharos, �szi nap volt. Az es� �gy szakadt, mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna, az �gen pedig sz�mtalan vill�m cik�zott, �s n�ha-n�ha lehetett hallani az �g moraj�t, megt�rve a csapad�k kopog�s�nak cs�ndj�t. Senki nem volt az utc�kon, ahogy ez Magyarorsz�gon ilyen id�j�r�sban megszokott. Hi�ba kerestem embereket, ahol elvegy�lhetn�k, csak bolyongtam, teljesen c�ltalanul.
M�r fogalmam sem volt hol vagyok, �s egy�ltal�n mit keresek ott, de nem �rdekelt, ahogy ezen a vil�gon m�r semmi. Le�ltem egy kis padra, melyet egy fa t�v�ben tal�ltam. Leh�ztam a fejemr�l a kapucnit, h�trad�ltem, �s hagytam, hogy az es� v�gigmossa arcomat, mintha le tudn� r�la mosni azt az iszonyatos f�jdalmat, mely a sz�vemben volt. Ez valamilyen szinten siker�lt is. Arcom teljesen kipirult a j�ghideg v�zt�l, �s k�nnyeim sem l�tsz�dtak m�r. El�red�ltem, aminek k�vetkezt�ben elvesztettem az egyens�lyom, �s majdnem leestem a padr�l. Fejemet r�zva realiz�ltam, mennyire �gyetlen vagyok.
Azt�n felh�ztam a l�baimat, �tkaroltam �ket, fejemet pedig a t�rdemre hajtottam. Ebben a pillanatban felvillant az �gen egy f�nycs�va, melyet hangos �gd�rg�s k�vetett. S�hajtottam egyet, majd �nekelni kezdtem:

- Amikor a vihar t�mad,
S a foly� ki�rad,
Egy l�ny mag�nak utat tal�l,
M�gis �rte j� a hal�l.

H�trad�ltem, �s hagytam magam elveszni a s�t�ts�gben. �reztem, nincs m�s megold�s.”

- Ne sz�rakozz m�r velem! Nem hiszem el, hogy komolyan ezt �rta a napl�j�ba – hitetlenkedett a legjobb bar�tn�m.

- N�zd csak meg! – mondtam, majd teljesen nyugodtan odatartottam neki a kem�nybor�t�s f�zetet.

- Na, ne! – sz�rny�lk�d�tt, �s l�ttam, ahogy a szemei egyre nagyobbra ny�lnak.

- Szerinted mit jelenthet az a dal? – k�rdeztem, mert elkezdett �rdekelni a dolog.

- Fogalmam sincs, m�g sosem hallottam – r�ntotta meg a v�ll�t, majd f�lredobta a napl�t. – Ez nekem sok volt m�ra. Csin�ljunk valami m�st!

- Ne csin�ld m�r! Egy�tt v�gtunk bele, egy�tt is fogjuk v�gigcsin�lni!

- Na, j�, legyen – mondta egy legyint�ssel, majd felkelt az �gyr�l. – Mit kell csin�lnunk?

- Igaz�b�l nem tudom. Tal�n kezdhetn�nk azzal, hogy megkeress�k ezt a bizonyos padot, �s…

- Te teljesen meg�r�lt�l?! – v�gott k�zbe. – Tudod h�ny ezer pad van Budapesten? Teljesen kiz�rt, hogy megtal�ljuk.

- Van jobb �tleted? – k�rdeztem, mire megr�zta a fej�t. – Akkor menj�nk.

Elindultam az ajt� fel�, a bar�tn�m pedig egy s�hajt�ssal k�vetett. Kiment�nk az udvarra, mindketten simogat�ssal k�sz�nt�nk a kuty�mnak, majd kis�t�ltunk a kapun is. Felsz�lltunk egy buszra �s elindultunk a Margit sziget fel�.

Az utaz�s unalmasan telt, nem nagyon sz�ltunk egym�shoz. �gy �reztem, Kriszti haragszik r�m, ami�rt beler�ngattam ebbe az eg�szbe. � m�r az elej�t�l kezdve azt �rezte, hogy nem kicsit lesz vesz�lyes, �s minden egyes alkalommal pr�b�lt visszatartani, el�g kev�s sikerrel. �n mindig is olyan ember voltam, aki ha elkezdett valamit, azt befejezte, b�rmi �ron. Ebbe pedig az elej�n � r�ngatott bele, elv�gre az � n�v�r�nek rejt�lyes elt�n�s�r�l van sz�. Azt�n mikor ki akart sz�llni egyszer sem hagytam, elv�gre egy�tt kezdt�k el, �gy is fogjuk befejezni. Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk oldani az �gyet �s v�gre pontot fogunk tenni az i bet� tetej�re.

M�g ezen gondolkodtam, egyszer csak azt vettem �szre, hogy meg�rkezt�nk a sziget elej�re.

- �n itt lesz�llok, k�r�ln�zek. Te menj a t�ls� v�g�re, �s ha valami van, h�vj! Majd h�vlak �n is – mondtam, majd leugrottam a j�rm�r�l �s elindultam k�r�ln�zni.

K�r�lbel�l lehetetlen, hogy b�rmelyik�nk is megtal�lja azt a bizonyos padot, elv�gre t�t kerest�nk a sz�nakazalban. R�ad�sul nem is biztos, hogy itt van, s�t az sem sz�z sz�zal�k, hogy ebben a v�rosban. Az�rt gondoltam itt a keres�st, mert N�rcisznak – Kriszti n�v�r�nek – itt volt a kedvenc helye. Ide j�rt a leggyakrabban. Odamentem egy padhoz, v�gign�ztem, v�gigtapogattam, de nem tal�ltam rajta semmi szokatlant – ami nem is csoda, hiszen teljesen kiz�rt volt, hogy els�re megtal�lom.

A keres�st ugyan�gy folytattam. M�r legal�bb a huszadik padn�l j�rhattam, mikor a zsebemben l�v� telefonom rezegni kezdett.

- Igen, tess�k – sz�ltam bele, mert lusta voltam megn�zni, ki keres.

- Tal�ltam valamit! – ujjongott a vonal m�sik v�g�n Kriszti.

- Nah�t! Ilyen gyorsan?

- Igen. �tj�ttem a m�sik oldalra, ahogy mondtad, �s r�gt�n az els� padon, amit megvizsg�ltam tal�ltam valami k�l�n�set.

- Eg�szen pontosan mit? – k�rdeztem, mik�zben elindultam a legk�zelebbi buszmeg�ll� fel�, hogy oda tudjak menni.

- El�g furcsa. A l�nyeg az, hogyha ehhez a padhoz egy bizonyos r�sz�n hozz��rek, s�rg�n villogva jelennek meg rajta valami k�nai, jap�n, vagy nem tudom milyen �r�sjelek.

- Azonnal ott vagyok – mondtam, majd lenyomtam a telefont, �s a zsebembe cs�sztattam.

- Sz�val ez lenne az – mondta, majd hozz��rt a piros t�ml�n egy ponthoz, azt�n t�le p�r centire fel is villantak az �r�sjelek, viszont mikor elvette onnan a kez�t, azok elt�ntek.

- �rdekes – mondtam, �s �n is odaraktam a kezem, de nekem nem jelent meg semmi. – Gyere �s tartsd ott a kezedet, l�gy sz�ves!

- Rendben – v�laszolt, majd �gy is tett.

- Ezek jap�n �r�sjelek, m�ghozz� katakan�k. Az idegen eredet� szavakat �rj�k ezekkel. Ha j�l olvasom ki, akkor egy magyar f�rfin�v, m�ghozz�: V�rkonyi �ron.

- A mindenit! Nagy vagy, L�na!

- Szerintem most ut�na kellene n�zn�nk, hogy ki is �.

- Nem tudom, �n m�g az�rt megn�zn�k n�h�ny padot.

- Ok�.

Azzal el is indultunk. Meglepetten vett�k �szre, hogy majdnem mindegyik pad ilyen k�l�n�s jelens�get mutat, ha Kriszti hozz��r. R�ad�sul az �sszesen egy-egy n�v volt. El�vettem egy pap�rt �s egy tollat, azt�n minden nevet fel�rtam. A k�vetkez� nevek ker�ltek a pap�r cetlire: V�rkonyi �ron, E�ry Vikt�ria, Nagy Bal�zs �s nem t�l nagy meglepet�s�nkre Kriszti n�v�r�nek a nev�t is megtal�ltuk: Kiss N�rcisz. T�nyleg j� �tlet volt megn�zn�nk a t�bbi padot is.

- Na �s most hov� menj�nk?

- Szerintem menj�nk el egy k�nyvt�rba �s kutassunk ezek ut�n az emberek ut�n. Valami �js�gcikket, vagy ilyesmit csak tal�lunk – v�laszoltam.

- Nem hiszem, hogy a k�nyvt�r lenne az erre legalkalmasabb hely. N�lunk rengeteg r�gi �js�g van. A h�rek mindegyikben tele vannak elt�n�sekkel.

- Akkor szerinted menj�nk hozz�tok?

- Nem tudom. �n legsz�vesebben itt abbahagyn�m m�ra a nyomoz�st. Mi van, ha mi is elt�n�nk?

- Ha ennyire f�lsz, kisz�llhatsz. Majd folytatom egyed�l!

- Rendben, ahogy gondolod, de n�lk�lem semmire sem fogsz menni!

- Azt majd megl�tjuk – mondtam, majd direkt elindultam a m�sik ir�nyba.

Fogalmam sem volt, mi �t�tt bel�m. M�r egyszer�en nem vagyok k�pes elviselni Kriszti riny�l�s�t �s azt, hogy folyamatosan ki akar sz�llni. Vajon t�nyleg ennyire f�l, vagy csak egy�ltal�n nem �rdekli mi t�rt�nt val�j�ban a n�v�r�vel? Lehets�ges, hogy t�l durva voltam vele? Ki fogunk m�g egy�ltal�n b�k�lni? Nem tudom. Mindenesetre most folytatnom kell a nyomoz�st.

M�sodik fejezet�rt katt ide!