2.    jelenet
Amy, Mason
Helysz�n: Green Trees park

Amy: De j� T�ged �jra l�tni,
M�r lelkem kezdett f�zni.

Mason: Annyira szeretlek T�ged,
Hogyha szemedbe n�zek,
Akkor �rzem igaz�n, hogy �lek.

Amy: El kell mondanom valamit,
De k�rlek, nagyon ne akadj ki!

Mason: Mondd csak, szerelmem!

Amy: George-dzsal tal�lkoztam ma reggel,
S mit nem szabad, olyat tettem,
Mert szemeivel elvar�zsolt engem.

Mason: Mit tett�l?
Ugye nem?
Nem cs�koltad meg?

Amy: � cs�kolt engem.

Mason: Mennyivel jobb…

Amy: Ne haragudj �des,
Tudod, hogy nagyon szeretlek T�ged.

Mason: Akkor mi�rt?

Amy: Mert olyan rendes ez a sr�c,
K�nyvek�rt, s sz�nh�zba j�r,
M�velt, �s okos.
Rendes… �n tudom.

Mason: �s �n nem vagyok?

Amy: Veled nem lehet k�nyvekr�l besz�lni,
Nem tudn�k �gy �lni,
Hogy ne tudjak v�lem�nyt k�rni,
K�nyvekr�l, s m�velts�gr�l besz�lni.

Mason: Akkor nek�nk van �rtelme?

Amy: Van. Hisz’ szeretlek,
S nekem csak Te kellesz.

Mason: Rendben, Te dr�ga,
De ennek lesz �ra,
K�rlek ne besz�lj t�bb� vele,
S maradj velem.

Amy: Nem tudn�k vele nem besz�lni,
Hisz’ seg�t nekem j�l �lni,
Seg�t nem f�lni,
S legjobb bar�tom akar lenni.

Mason: Nem lehet az, �rted?!
K�rlek, tedd meg �rtem,
Hogy elfelejted.
(Amy s�rva fakad, majd elrohan.)
Nem hiszem el…
Hogy lehetek ilyen szem�t?
De �gy �rzem elvesz�tem,
Ha nem kap semmit ez�rt.