Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis törpe, aki nagyon erősnek képzelte magát. Annyira, hogy azt hitte, hegyeket képes megmozgatni, ám ez nem fedte a valóságot.
Erő volt benne, szó se róla, a törpék között nála erősebbet keresve sem lehetett találni. Sorra birkózta le a falujukban a társait, így nem sok időnek kellett eltelnie, és mindenki elkezdett félni tőle, hamarosan senki sem mert a közelébe menni.
Igaz ám, hogy erős volt, de még így is, szeretett nagyot mondani. Amint kiment az utcára, azzal kezdett el hencegni, hogy ő kivétel nélkül mindenkit lever, még a hegyeket is képes átrendezni, csak merjenek odamenni hozzá.
Egy nap, a törpék közül a legkisebb felkereste őt, és azt mondta neki:
- Na, ide figyelj, barátom! Ha tényleg ennyire erős vagy, kelj át az üveghegyen, az Óperenciás tengeren, menj keresztül a völgyön, így eljutsz az óriások földjére. Hívd ki az egyiket párbajra, és hozz bizonyítékot róla, hogy legyőzted!
- Ej, mi az nekem? – mondta az erősebbik, majd útnak is indult.
Keresztülmászta az üveghegyet, átúszta az Óperenciás tengert, ám mire a völgyhöz ért, elfáradt. Úgy érezte nem tud tovább menni. Ledőlt pihenni, majd nem sokkal később elaludt.
Álmában megjelent a jó tündér.
- Kicsi, erős törpe – szólította meg, mire az kihúzta magát. -, mivel bátor voltál, és bizonyítani akarsz, lehet egy kívánságod. Jól gondold meg, mit kívánsz!
- Végtelen energiát szeretnék! – vágta rá azonnal.
Nem sokkal később a törpe felébredt. Érezte a tagjaiban szétáramló energiát. Azonnal el is indult, keresztülfutott a völgyön, majd el is érkezett az óriások földjére. Ők azonnal meglátták, és odamentek hozzá. A vezérük így szólt:
- Hát te, kis törpe, mit keresel itt?
- Jöttem, hogy kihívjalak párbajra! – felelte.
Az összes óriás a hasát fogta a nevetéstől, amikor a kis törpe fogta magát, és uzsgyi, nekirohant az óriásnak, az pedig ledobta magáról. Az apróságnak nem maradt más választása, mint a futás, különben agyon lett volna nyomva.
Keresztülfutott a völgyön, átúszta az Óperenciás tengert, átmászott az üveghegyen, a nagy melák pedig követte őt, vissza a törpék falujába. A legkisebb törpe meglátta őket.
- Látom, kudarcot vallottál!
- Ne gúnyolódj, hanem segíts!
Azzal a legkisebb törpe odaugrott az óriás elé, és azt mondta:
- Fogadjunk, nem tudod összetörni az üveghegyet, és megszámolni a szilánkjait! – azzal a nagy melák el is tűnt a távolban.
- És ha azzal végzett?
- Az üveghegy összetörhetetlen – felelte a legkisebb apróság. – Egyébként ezzel csak azt akartam megmutatni, hogy hiába vagy te a legerősebb a törpék között, az óriásokat nem tudod erővel legyőzni.